A Király Andris nem adot eleget Gyapiból, az MTI LSD-be mártott mamutjából. Íme a teljes szöveg:
Gyapi, a puha, agyaras barát - Képzelt beszélgetés egy több mint
tízezer éves mamuthölgy “leszármazottjával” (1.rész)
Takács Mariann, az MTI tudósítója írja:
(MTI-Press) - Volt ám meglepetés, amikor először megláttalak!
Emlékszel? Százhalombattán egy esős, hűvös nyári estén történt. A
Duna-parti halászcsárdában egy nemzetközi sportesemény befejeztével a
szervezők, rendezők és más, magas rangú vendégek épp vacsorához
gyülekeztek. “Messziről jött” újságíróként elvegyültem közöttük,
gondosan kerülve a röpke szóváltások kapcsán esetleg felmerülő
kérdésnek még a lehetőségét is: ugyan én milyen sportsikereket tudok
felmutatni (a testnevelési órák örökös felmentettje pozícióhoz még nem
találtak ki díjat, serleget). Egy médiadíjjal azonban “gazdagabb”
lettem aznap este - ez okból érkezett a vacsorameghívás - , és te
voltál a bónusz.
Nem tudhattam, hogy egy jókora papírtáskában ott rejtőzöl
valamelyik asztal alatt, és talán csóválod az ormányod a neked nem
tetsző híreken, esetleg meglengeted nagy füledet, amikor friss dunai
levegőt hoz az esti szél. Ismerős illat, ismerős környezet… A folyó,
melyben pár éve megtalálták ősöd csontjait, amelyek alapján te
megszülethettél.
Közel három esztendeje Gyapi névre kereszteltek gyapjas mamut
mivoltodra tekintettel, de minderről nekem ott és akkor fogalmam sem
volt. Csak vártam és izgultam, mígnem középre szólított a
polgármester, mondott pár szót a díjam hátteréről, majd egy ölnyi
virág mellett a kezembe nyomott egy nyitott tasakot, és benne téged.
Azóta őrzöd az álmomat
Virágkölteményt, oklevelet, miegyebet félretéve óvatosan
kihúztalak rejtekedből. Kicsi voltál, pihe-puha, és ormányodtól,
agyaradtól eltekintve ölbe simuló.
Az ország összes szerkesztősége ma ezen röhög.
